Minden, ami anya

Reggeli gondolatok



05:30 - Csörög az ébresztő.
Kelni kell. vagyis kéne.
Apa odafordul.
A kettőnk között húzódó keskeny marginális vonalat belengi a kettőnk szájszaga.
Még egy ok, hogy megkezdjük a napot.

06:00 - Fogmosás.
Apa készülődik a munkába.
Én nem.
Én itthon dolgozom.
Dolgozom?!
Dolgozom.
Munka ez?
Minden bizonnyal, ha elfáradok benne estére.
 

06:15 - Kávé
Apának egy, Anyának egy.
Konyhaasztalnál megisszuk, közben fáradt, de mosolygós arccal nézünk egymásra.
Apa el a mosdóba.
Egyedül maradtam pár percre a gondolataimmal és a kávémmal.

06:30 - Már összeírtam a fejemben a listát, hogy mit is kell/kéne ma csinálni.
 - A konyhaasztal rumlis, legalább valamit arrébb kéne rajta taszajtani, hogy úgy tűnjön, megindult a rendrakási folyamat.
 - Mosogatni vagy kipakolni a mosogatógépet utána bepakolni azt? Még eldöntöm.
 - Felporszívózni, mert a gyerek tegnap este még a pereccel szórakozott. Mindenhol perec. MINDENHOL. Apa vissza a mosdóból. Hoz a kezében valamit. Perec.
 - Felmosni. Tea+ivópohár=pöttyös járólap és parketta. Majd a hosszú alvásnál, hogy mire felébred a gyerek legyen megint mit összeteázni.
 - Mosni is kéne. Ja meg a szárítót beszedni...de basszus, ahhoz el kéne pakolni a ruhákat is. Majd holnap mosok, ha felkészültem rá.
 - Edzeni. (hahahahahahahahahahahahahahahahahahaha)
 - Hajat mosni (hahahahahahahahahahahahahahahahahahaha)
 - Főzni. Vagyis...még van tegnapelőttről pöri...ledarálom, lesz húsos rakott krumpli.

06:40 - Apa el a dolgozóba
Csönd.
Furcsa.
Vajon meddig tart ez a csönd?
Mennyi időm van még addig, amíg el nem kezdődik a pokoljárás, az invázió, az a természeti katasztrófa, ami a gyermekemmel jár?
Mennyi ideig tudom élvezni ezt a nyugalmat mielőtt felkel a matrica-lány és még kakilni sem fogok tudni elmenni fürkésző szemek nélkül?

06:55 - Huhogás szűrődik le az emeletről. Meglátta a baglyot a falmatricán.
Hülye kutya elkezd üvölteni a kertben, mert egy biciklis vette a bátorságot és eltekert a házunk előtt.
Gyerek: vaú-vaú.

07:00 - Utolsó korty a kávémból.
Kiélvezem.
Emeletre fel. 
Szobájába benyitok. 
Hatalmas mosollyal és ovációval fogad és abban a pillanatban elfelejtek mindent a reggeli gondolataim közül.
Csak Ő.
Csak a Csodám kell nekem.

Kit érdekel a kupi és a perec? <3

Tovább
0

Tabu TV



Persze csak a kicsiknek.

Valahogy megint előkerült vagy még mindig nem lohadt a szakemberek felhívása a lehetőleg TV-mentes gyerekkorra.

Tényleg ekkora a baj? TV-MENTES?! "Hát mi is a TV előtt nőttünk fel és semmi bajunk nem lett" - szokott jönni a válasz.

De. Lett baj.

Már nálunk 80's évek gyermekeinél megkezdődött a TV általi lustaság, noha negyed annyi mese állt rendelkezésre és annak még kevesebb százaléka volt alkalmas a korosztályuknak.

Már nem volt olyan gyakori, hogy a nyár derekán egy kora délutáni napon bekiabáltak az ablakon a pajtásaim, hogy "Gyere, menjünk bicajozni, mert a tegnapi eső miatt egy óóóceánnyi pocsolya van a Napló és a Vezér utca sarkán!"

Ahogy haladtunk előre az időben, jött a Cartoon Network, meg a Nickelodeon, amiket gyakran és szívesebben néztünk ahelyett, hogy kimentünk volna focizni a haverokkal.

Fele annyi szociális tapasztalatról maradtunk le, mint az elődeink.

És hogy mi van manapság?

Na vágjunk bele.

tv gyereknek tv babának mozgásszegény életmód gyerek tv-műsorok baba tv-műsorok káros televízió baba gyerek egészség életmód

Már kifejezetten csecsemőknek "for absolute beginners" ajánlják például a Duck TV-t, ahol nagy állatok/növények/dolgok mozognak lassan miközben énekelnek és noha olybá tűnhet, hogy ez tényleg a gyerekeknek van, ne dőljünk be.

Ez a szülőknek lett kitalálva, hogy kapjanak levegőt a gyerektől. Ami nem is lenne nagy probléma, ha már 3 évesnél idősebb a gyermek. Természetesen akkor sem egésznap és ne minden csatornát nézzen.

Szóval már csecsemő korban elkezdi beszippantani a TV a gyereket, ezzel folyamatos ingernek kitéve őket. Állandó vizuális és auditív befolyás mellett a kicsik idegrendszere annyira le tud terhelődni, hogy komoly viselkedésbeli zavarokat is okozhat.

Ezt komolyan kell venni.

A csecsemőknek első sorban nyugalomra és egyenletes fényelosztásra van szüksége ahhoz, hogy megbarátkozzanak a kintléttel. A sok villódzás és az állandó kommunikáció, ami a TV-ből ömlik hatalmas károkat tud okozni az agy kialakulásában. És ez nem csak az aktív TV-nézőre vonatkozik, hanem passzív befogadóként is idegrendszerkárosító hatása van. Többek között a TV lehet a felelős a pici nehéz elalvását illetően.

Gondoljunk bele, hogy nekik meg kell szokniuk a pocakon kívüli létet és ebből fakadóan szép fokozatosan kell felfedezniük a körülöttük lévő világot. A TV egy másik világba kalauzol minket és azt a világot ráér még megismerniük.

Bevallom a kislányomnak én is bekapcsoltam a TV-t és volt, hogy egésznap ment is, de egyrészt hamar megláttam az összefüggést a nehezen elalvása/pörgése és a TV-nézés között, másrészt hál' Istennek, őt nem érdekelte, nem kötötte le annyira, csak háttérzenének/zajnak ment. De az sem egészséges.

Amióta beleástam magam a témába és teszteltem saját magunkon a TV-nélküliség hatását egy hétig, aminek a férjem annyira nem örült - mert milyen alapon oszthatnék meg veletek olyan dolgot, amit nem éltem át vagy nem teszteltem a saját mindennapjainkon?! Hogy tudnék releváns szereplőként részt venni az internet világában, ha csak azt írom le, amit máshol olvasok?! -, de a következőket tapasztaltuk:

  • Hirtelen minden feladatunkra jutott idő,
  • Olyannyira, hogy még a restanciáinkat is pótolni tudtuk,
  • A gyerek (másfél éves) 2 TV mentes nap után már nem mutogatott a TV-re és nem hozta oda nekünk a távirányítót, hogy kapcsoljunk neki mesét,
  • Már az első TV mentes nap után könnyebben aludt el a gyerek és ez csak még könnyebbé vált napok múlásával,
  • Nem húztuk fel magunkat az idióta reklámok miatt,
  • Nem a TV-műsorhoz igazítottuk a délutáni sétánkat,
  • Nem kellett hallanom minden egyes nap azt, hogy kit öltek meg, kinek a macskáját darabolták fel, melyik párt mennyit lopott, stb…
  • Meghallottam a saját gondolataimat, hogy mosogatás közben nem ment a TV
  • És a legfontosabb, hogy minőségi időt tudunk eltölteni a gyerekkel

Nem azt mondom, hogy nem kell a TV, mert annak is lehet összekovácsoló jellege, ha együtt nézi a család a kedvenc sorozatát, de ne egésznap, állandó jelleggel ömöljön ki belőle a "trágya".

Szakemberek szerint:

  • 1 éves kor alatt egyáltalán ne nézzen TV-t a gyerek,
  • 1éves kor felett is max. 5-10 percet,
  • Ahogy idősödik úgy nőhet ez az időintervallum, amit TV-re szánhat a gyerek, de egy óránál akkor sem javasolnak többet egy nap.
  • Ha már nézi a gyerek érdemesebb tematikusan néznie TV-t.
    Tehát: egy adott mese egy alkalomra. Anya-Apa mellette és kérdés esetén rögtön reflektálni tudnak arra, amit nem ért a gyerek.

Azt is érdemes felrónunk a TV-szegény életmódnak, hogy valószínűleg több sebet és karcolást fog szerezni a csemeténk, de mellette élményeket kap és cukorbetegség-mentes életet alapozunk meg neki. (az öröklött cukorbetegséget nem előzi meg a TV-mentesség)

Ugyanis már több ország még több kutatása mutatott rá a mozgásszegény életmód (TV előtt tespedés) és a későbbi cukorbetegség kialakulási kockázatának összefüggésére.

Persze nem effektíve a TV okoz cukorbetegséget, az csak egy eszköz a nem-mozgás mellett.

Várom a véleményeteket és a reakciókat a témával kapcsolatban, hogy még több tapasztalatot tudjunk megosztani egymással. :)

Tovább
0

Szívás a szoptatás?!



Valójában, igen.

A baba szívással jut a táplálékához, anyának meg azért, mert rengeteg rossz beidegződés és tömérdek társadalmi elvárás mellett kell megélnie az anyaságot. Az amúgy is új helyzet elé állított kismamáknak, akik most kezdik el életük első anyaság-projektjét, azoknak bizonytalanság bizonytalanság hátán, plusz még a család és a rokonok okoskodása és a társadalmi és kulturális elvárásokról nem is beszélve…bizony szívás.

Kevesen látják át a szoptatás, mint az anyától való elszakadás utolsó lépcsőfokának igenis FONTOS szerepét. Az eleddig a pocakban és összkomfortban tengetett 9 hónap után bizony nagy váltás a kinti szoba-fürdőszoba-jobb esetben all-in-clusive ellátás.

A szoptatás csodája, hogy azt a valamit, aminek életet adtál, bizony életben is tudod tartani azzal, hogy bio-szívószálon keresztül eteted. Így kapja meg tőled a maximumot.

  • Kap tápanyagot, hogy a teste fejlődhessen
  • Kap az immunrendszere egy életre szóló védelmet az anyatej által
  • Kap szeretetet, figyelmet és anya bőrét érezheti, ami segít a biztonságérzetének fenntartásához

Szóval, mindenkit biztatok arra, hogy szoptassa kisbabáját és ha tanácsra lenne szükségetek, akkor a következő oldalak lehetnek majd a segítségetekre:

Viszont a szoptatás témakörén belül a nyilvános szoptatás az, amiről a mostani poszt szólni fog.

Indítottam a Facebook közösségi portálon egy szavazást azzal kapcsolatban, hogy bevállalnák-e a nyilvános helyen történő szoptatást.
Túlnyomó többségben voltak azok, akik szerint teljesen elfogadott és támogatni való dolog bárhol és bármikor megetetni a gyermekünket és csak kevesen vélték úgy, hogy ez kizárólag a babára és az anyára tartozik a négy fal között.

Az utóbbi lelki háttere talán abban a fokozott intimitásban keresendő, amely a szoptatás során az anya és gyermeke között szinte izzik.
Nagyon kevesen tudnak akár a saját családjuk előtt is annyira megnyílni, hogy bepillantást engedjenek ebbe a szent szeánszba. Nehezükre esik megmutatni azt a bensőséges kapcsolatot, ami szerintük senki másra nem tartozik. És jól is van ez így, csak tovább tart a háziőrizet, viszont semmiképp nem gondolom, hogy erőltetni kell egy újszülöttel a mászkálást és az ügyintézést, kitéve a gyerek még nem sziklaszilárd immunrendszerét a rá leselkedő baciknak és a sok fénynek, hangnak és hatásnak, amik túlterhelhetik a gyerek idegrendszerét.
Azokkal teljesen más a helyzet, akiknek nincs más választásuk, mint elmenni és magukkal vinni a babát is. A muszáj, az nagy úr és akkor lép életbe, a "Mikor, hol és hogyan intézzem a szoptatást?" kérdésköre. 

Saját vélemény és tapasztalat, hogy nem tudja az ember mindenhol ugyanazt a nyugodt és megszokott környezetet biztosítani a csecsemőjének, mintha otthon szoptatna, ezáltal egyáltalában nem biztos, hogy a kicsi kapható valamelyik pláza közepén az oltári zsivajban az etetésre. Az én módszerem ebben az esetben az volt, hogy indulást megelőzően fejtem le tejet és ha megéhezett a kislányom, akkor a babakocsija óvó közegében elfogyaszthatta azt.
És most jön a DE:

  • Egyáltalán nem volt sem bensőséges, se megnyugtató, hogy nem a megszokott rutin szerint zajlik az etetés
  • Többszöri cumisüveg használattól felléphet az a bizonyos cumizavar
  • A lefejt tejnek már nincs meg az a minősége a tárolás miatt, mintha ciciből inná a pici
  • Ha nem sikerül egy étkezéssel kihúzni a kint létet, akkor csak elő kell venni azt a cicit
  • Ha kimarad egy fejés/szoptatás anyának, akkor a mellek felrobbanni készülnek és ömlik belőlük a tej.
  • Többszöri elmaradt fejés/szoptatás növeli a tej elapadásának felgyorsulását, mivel azt az üzenetet küldi a bent maradt tej miatt pórul járt cici az agynak, hogy nincs már szükség annyi tejre
  • Sokkalta körülményesebb lefejni -> fagyasztani -> kiolvasztani -> magunkkal cipelni, mint csak előkapni a melltartóból a svédasztalt a gyereknek

Szóval, így még mindig nem kerek a történet, mert szót kell adnunk annak a tábornak is, akik nem csinálnak ügyet abból, ha nyílt terepen kell megszoptatni a gyermeküket. Nagyon természetes és az anyai ösztön által minden egyéb más szempontot felülíró cselekedet, hisz semmi más nem érdekli az anyukát csak az, hogy a legjobbat adhassa a gyermekének akkor és úgy, ahogy azt ő igényli. Ezért felvértezik magukat egy kendővel vagy takaróval és amennyire lehet, igyekeznek egy csöndesebb helyre vonulni.


Hál' Istennek már akad egy-néhány olyan bolt vagy étterem, ahol teret biztosítanak az anyukáknak, ha megéhezett a gyermekük.
De ennek ellenére a társadalmunk még mindig nem elég felkészült erre a baba-mama aktusra.

Sajnos eljutottunk oda, hogy abszolút kikopott a köztudatból a mell, mint funkcionális eszköz hétköznapi használata, ma már csak dekorációként illik kirakni.

A minap azon gondolkodtam, hogy mennyire kettősmércével van mérve az intimitás.
Sokkal polgárpukkasztóbb egy az anya mellén fekvő csecsemő látványa (túl sok mindent nem láttatva), mint egy aktust imitáló plakát vagy meztelen modell, akinek ugyanúgy a bimbója el van takarva, mint a szoptatás során az anyukának.

Azt sikerült levonnom a fentiekből, hogy szoptatáshoz való hozzáállás terén prűdek vagyunk és képmutatóak. Ítélkezünk megállás nélkül, mert "mi tudjuk, hogy mit meg hogy kéne csinálnia az illetőnek", noha sok esetben még gyerek sem volt a közelünkben.
Borzasztó önbizalomromboló tud lenni egy amúgyis sok kétellyel küzdő édesanyának, akinek muszáj megszoptatnia a csecsemőjét, ha ítélkező tekintetek hada ostromolja. A megjegyzésekről meg ne is beszéljünk.

Arra biztatok minden édesanyát, hogy ne hagyja, hogy rosszérzés fogja el azzal kapcsolatban, amit a csecsemőjéért tesz éppen. Hallgasson az anyai ösztöneire és felejtse el az összes rosszallást, amit kap(hat).

Szeretném felhívni a figyelmet az empátia és tolerancia gyakorlására, aminek társadalmunk jócskán híján van és nem csak ezen a területen.

Nem tudom, hogy hol keresendő a hiba, ami miatt egyáltalán megvitatni való kérdéssé lett az, hogy merjen-e valaki nyilvánosan szoptatni.

Nevelés?

Oktatás?

Hagyomány/szokás?

Társadalmi beidegződés?

Honnan eredeztethető ennek a természetes és csodálatos dolognak a problémája?

Szeretném, ha megírnátok a véleményeteket, hogy mi lehet a probláma forrása vagy hogy miben látnátok a nézeteltérés feloldását.
Érdekelne még továbbá, hogy kit milyen atrocitás ért amiatt, mert nyílvánosan etette gyermekét vagy épp milyen pozitívan kellett csalódnia ebben a szituációban.

Köszönöm, hogy elolvastál.

 

Tovább
0

Minden, ami anya

blogavatar

Minden, ami az anyasággal, gyerekneveléssel, szüléssel, terhesgondozással kapcsolatos. Minden, ami a megváltozott szerepeket érinti a családban a baba érkezésével. Minden, ami hozzásegít minket ahhoz, hogy egy értékes generációt adhassunk a társadalomnak. Neveljük fel együtt a jövő világmegváltó felnőtteit. :)