Minden, ami anya

Ott vagy...



Mi a legfontosabb amikor gyereked születik és kezdetét veszi az anyaságod?

Hogy ott legyél.

Mellette legyél.

Te legyél és ne a szüleid.

Hogy megadd az alaphangot, hogy tisztán tudjon énekelni.

Hogy sziklaszilárd alapot biztosíts ahhoz, hogy felépíthesse rá a saját várát.

Hogy úgy viselkedj, hogy büszke lehess rá.

Igen. A gyermekünk sok esetben a tükrünk. Egy olyan tükör, ami megmutatja a leginkább eltitkolni kívánt oldalunkat is. 

Folyamatosan utánoz, elles dolgokat és amilyen hamar csak lehet elkezdi próbálgatni a szárnyait.

És mi mit tehetünk ahelyett, hogy túlóvjuk, túlféltjük és ennek okán korrigáljuk minden lépését?
Azt tehetjük, hogy ott vagyunk. 
Hogy kitisztítjuk a sebét és puszikkal meggyógyítjuk a bibit. Hagyjuk tapasztalni és segítünk neki megérteni a miérteket.
Az a gyerek, akiknek folyton szajkózzák, hogy mit nem tehet, mert ez lesz meg az lesz, nem fogja érteni, mert ilyen jellegűt nem tapasztalt még soha, mivel anya túlféltette. Egy darabig engedelmeskedni fog, amig ki nem nyílik a csipája és elege nem lesz a parancsolgatásból, de azután dacból kétszer olyan rosszba rohan, mert nem tapasztalhatta meg a "kisrosszat".

Azt akarjuk, hogy önálló, magabiztos felnőtt legyen belőle, aki nyugodtan hagyatkozhat a saját ítélőképességére. De ha nem hagyjuk saját döntéseket hozni, ha nem hagyjuk rosszul dönteni vagy elszúrni valamit, akkor elvesszük annak a lehetőségét, hogy később elővehesse a tapasztalatait a zsebéből és felelős döntést tudjon hozni immáron egy komoly dologban.

Mit adhatunk még?

Keretet.
Egy -tól,-ig rendszert, amiben szabadon hozhatja meg a döntéseit és vállalhatja értük a felelősséget. Természetesen kognitív képességeinek megfelelően.
Példa: Kimegyünk a boltba. Ő nem gyalog kíván jönni, hanem biciklivel/rollerrel/görkorival. Rendben. A boltban természetesen kierőszakol valami édességet, amit hazafele elmajszol, így a rollerét/biciklijét nem tudja érdemben hajtani vagy nagyon balesetveszélyes módon, az meg nem járja, hogy a szatyrok mellett anya még a járgányt is felkapja. Szóval ki kell várnia amíg hazaérünk és legközelebb ennek fényében választhat járgányt, ami nem fog az édesség "adduramistendeazzonnali" elfogyasztásának rovására menni. Ő dönthet.

Tiltás helyett sokkal nagyobb eredménnyel járhatunk, ha alternatívákat és kompromisszumot ajánlunk fel a gyereknek. Az élet úgy is ezekből áll.
Ennél komplexebb előnnyel fel sem vértezhetjük a csemeténket, minthogy nagyon korán megtanulja az érdekeit képviselni. Tekinthetjuk ezt egyfajta játéknak is, ami fejleszti a gyerek éleslátását és furfangoságát. Egy játék, ami felkészít a felnőttkorra.

De ehhez mérhetetlen türelem, kitartás és nem kevés fifika kell.
Ha erre adjuk a fejünket, akkor életmódot választunk, ami mellett ki kell tartani a gyerek érdekében és a Szülő-Kártyát csak abban az esetben igyekezzük használni, amikor valami súlyos dologban egyértelműen a vesztébe rohan. 
Az egyenrangú féltként kezelt gyerek magabiztos és céltudatos.
Tudja, hogy a döntései és akarata eljuttathatja a kívánt célhoz.
Tudja, hogy a szülei az alkupartnerek, akikre mindig számíthat és megbízhat bennük. 
Csak akkor fog minden esetben hozzánk fordulni a gyerek, ha nem az elnyomóit (tinédzser túlzásként) látja a szüleiben, hanem a korrekt partnereit.
Ha a szülő nem ítélkezik és hegyibeszédet tart, ha már megvan a baj, hanem rögtön a megoldást keresi és ha minden rendeződött, leül vele és megbeszéli a történteket. 
Nem azt akarom sugallni, hogy nem kell a tekintély a gyereknek, amihez simulhat, hanem azt akarom éreztetni, hogy könnyebb olyan szülőket tisztelni és tekintélyként elismerni, akik rá is szolgálnak, nem csak visszaélnek a szülői mivoltukkal és ennek okán mindenben irányítani akarnak és semmibe veszik a gyerek meglátásait. 

Ahhoz, hogy ne csak formailag (azért, mert a szülei vagyunk) bízzon bennünk a gyerek, az kell, hogy a család bevonja a döntéshozatalokba ( ami őt is érinti például, hogy milyen színű terítőt vegyünk a konyhaasztalra).
Ha nincs kirekesztve és számít a véleménye, akkor eszébe sem jut nem a szüleihez fordulni minden esetben.

Legyünk ott.
Legyünk mellette.
Legyünk érte. 

Tovább
0

Miért olyan piszok nehéz elengedni a gyeplőt?!



Sokat gondolkodtam mostanság azon generációs problémán, amely a az utánunk következő fiatalok megítélését érinti.

Miért gondoljuk azt, hogy az idősebbek (akár a mi korosztályunk) jobban tud mindent? Milyen jogon szólunk bele a gyerekeink életébe és korrigáljuk folyvást a mozdulataikat, gondolataikat, mintha csak az az egyetlen járható út létezne, amit mi képviselünk és amit mi hoztunk magunkkal?

Miért olan piszok nehéz elengedni a gyeplőt?!

Már kisgyermekkorban elkezdjük a gyerek egyéniségének kacsait levagdosni, hogy tökéletesen bele tudjuk passzintani a társadalomba és természetesen, hogy minket se érjen kritika, hisz mi neveljük a gyermekeinket, neveljük szépen bele a társadalomba. Nem illik se a tévét fogdosni maszatos kézzel, nem illik szétszórni a perecet a földön, nem illik önfeledten játszani és méginkább nem illik gyereknek lenni. 

Persze, szépen lassan meg kell tanulnia mindent ahhoz, hogy a korának megfelelő közösségbe be tudjon illeszkedni, de azt veszem észre, hogy ezt már totyogó korban elkezdik az anyukák, hogy a külső szemlélők el legyenek ámulva a gyermek szociális képességein.

nevelés gyereknevelés irányítás türelem tiltás nem gyerek szülő

Kell nevelni.
A szépre, a jóra, a szeretetre, a jószívűségre és mindezt a leghatékonyabban a helyes példamutatással lehet.
Miért várnánk el olyan viselkedési formát a gyerekünktől, amit mi magunk sem gyakorolunk?!

Kell szigorúnak lenni.
Kell a szigor, ha valami olyat készül tenni, ami veszélyes. Vannak dolgok, amiket Tilos csinálni és ezt nagyon hamar meg is fogja érteni. Tilos rongálni, Tilos bántani, Tilos a konnektorba nyúlni.

Kell a NEM.
Hamar meg kell ismertetni ezzel a szóval, de csak az ő érdekében. Ha meghallja, hogy Nem!  akkor pontosan tudnia kell, hogy az adott tevékenységet rögtön be kell fejeznie. Például a szaladgálást, ha jön az autó. 

Kellenek a szabályok és a határok, de kizárólag a gyermek életkorának és érettségének megfelelően.
Adjuk meg a keretet, amiben a gyerek mozoghat. Ha nem akar öltözködni, akkor tegyük neki kedvessé a dolgot. Engedjük, hogy ő válassza ki, hogy mit akar felvenni. A szabály megvan: felöltözni muszáj, de meg is tudjuk vele szerettetni azáltal, hogy kap választási lehetőséget. Így legközelebb nem hiszti lesz az öltözkdés, hanem egy alkalom a kreativitásának kiélésére.

Adjunk esélyt az egyéniségük kibontakozásának. Legyünk mi az ugródeszka és hagyjuk, hogy rajtunk próbálgassákki magukat. Nem szabályoktól megszeppent ovisokat kell termelni, akik meghajolnak mindig az aktuális "hatalomnak" (óvónéni, tanítónéni), hanem akik majd meg tudják ítélni azt, hogy ki érdemli meg azt a tiszteletet, ami egyébként feltétel nélkül jár mindenkinek, aki nem él vissza vele vagy nem derül ki, hogy egy rongy ember, aki felé továbbá nem kell biztosítani a feltétel nélküli tiszteletet. Viselkedni természetesen akkor is kell, de hát ez a nagy feladata a szülőnek, hogy olyan példát állítson a gyerek elé, amit úgy majdan úgy ítél meg, hogy érdemes követnie.

Álljunk le egy kicsit az irányítással és hagyjuk, hogy a gyerek legyen a kormányos azon a hajón, ami a szülők tengernyi türelmén hajózik. 

Tovább
0

Szülőszoba-túra



Kedves Olvasó,

az előző alkalommal ígértem, hogy összeszedek minden hasznos információt, ami segíthet megválasztani a szülés körülményeit. A témát ketté bontva, a jelenlegi poszt egy szülőszoba-túra lesz, ahol bemutatásra kerülnek az állami kórházak által nyújtotta lehetőségek és a magán kórházak kínálatai valamint az otthon szülés előnyei és hátrányai.

Az állami szférába tartozó szülészeteket általában sok kritika és előítélet éri, hol jogosan, hol kevésbé jogosan, de egyben biztosak lehetünk, mégpedig abban, hogy igyekeznek felzárkózni a megnövekedett igényekhez.
Bár még nem tartunk olyan tempóban a nyugati kórházak színvonala felé, ahogy arra szükség lenne, de a különbözetet igyekeznek a magán kórházak által nyújtotta lehetőségek lefedni, azonban az csak egy bizonyos réteg engedheti meg magának.


Mit tud egy állami kórház szülészete nyújtani?
Összegyűjtöttem a budapesti kórházak által felkínált lehetőségeket, amelyeket a kismamának tudnak biztosítani. Vannak olyan szolgáltatások, melyek nem TB alapon működnek, azokat külön jelzem.

szülőszoba kórház magánklinika otthonszülés szülés

  • szülésfelkészítő tanfolyamok, melyeket mindenkinek csak ajánlani tudok.
    Évente általában 2-szer tartanak a kórházak egy több előadásból álló előadássorozatot, melyek ingyenesek és előjegyeztetni sem kell magatokat rá. De vannak olyan kórházak, akik nem bontják ennyire elemeire a felkészítést.
    Mindenféleképpen szükséges az adott intézmény honlapján vagy akár telefonon is érdeklődni az előadásokról, mert alaposan felkészítik az anyukákat nem csak a szülés körüli történésekre, hanem arra is, hogy hogy éljék meg az előttük álló 9 hónapot, hogyan étkezzenek, mit érdemes viselniük, mennyit pihenjenek, mit tegyenek rosszullétek esetén, stb.
  • segédeszközöket biztosítanak: szülőszék, kád, labda, bordásfal, kötél, matrac, franciágy. Ezen eszközök mindegyike alapfelszerelésnek számít az állami intézményekben.
  • epidurális érzéstelenítés
  • Lehetőséget biztosítanak 1 ágyas szobák igénybevételére, VISZONT ezért már fizetni kell, sőt több kórházban a 2 ágyas szoba is privátnak számít, de természetesen más árkategóriába esik, mint az 1 ágyas.
  • általában minden állami intézményben 1 fő támogató lehet jelen a szülés alatt. 1-2 kórháznál nem olvastam efféle kikötésről.
  • amennyiben nem altatásban történt a szülés, lehetőséget biztosítanak az aranyórára/félórára, mely alatt az újszülött az anyja mellkasán hangolódhat rá a kinti létre.
  • a gyermekágyas osztályok túlnyomórészt rooming-in rendszerűek, vagyis az anya a gyermekével együtt töltheti a lábadozás 3-4 napját.
  • szoptatási és csecsemő ellátási tanácsokkal vérteznek fel mindenkit az osztályon lévő csecsemőgondozók.
  • amennyiben az anyukának abban a 4 napban nem indul meg a tejelválasztása, biztosítanak tápszeres ellátást a kicsinek.
  • már a kórházban megkezdődnek az újszülött adó-és TB-papírjainak igénylésével kapcsolatos adminisztratív ügyintézések.
  • lehetőség nyílik újszülött fotózásra, amit nem a kórház biztosít és nem is ingyenes.
  • intézménye válogatja, hogy lehet-e szabadon orvost választania a kismamának vagy kötelezően csak a választott intézmény orvosai lehetnek alternatívák.

A magánkórházak csillagászati árfekvésben kínálják 95%-ban ugyanazt, amik az állami kórházakban is elérhetőek. 5 budapesti magánkórház ajánlatait mutatom be, az árak 200 000 Forinttól milliós nagyságrendig terjednek. Valahol szülési “csomagokat” lehet vásárolni, máshol van egy egységes árfekvés, amihez szabadon választhatóak különböző térítéses szolgáltatások.

szülőszoba kórház magánklinika otthonszülés szülés

A főbb különbségek:

  • exklúzív környezetet biztosítanak, a családias légkör mellé,
  • választhat magánorvost az anyuka a szülés levezetéséhez,
  • a terhesgondozásban nincs OEP finanszírozás,
  • ott aludhat anyukával és az újszülöttel egy családtag,
  • étkezés ( a’la carte menü, 3 vagy 5 étkezés),
  • a szobához tartozik egy felszerelt konyha a gyermekágyi osztályon,
  • az egyik magánklinikán azt a kikötést olvastam, hogy csak abban az esetben szülhet az édesanya náluk, ha a betöltött 37. héten az általuk elvégzett vizsgálat során nem találnak semmi rendellenességet, ami veszélyeztetné a babát vagy az anyukát a szülés során,
  • több helyen is észrevettem, hogy nem csak szülészet, hanem van “családtervező” programjuk is, mely során rizikófaktor felmérés, kockázatelemzés és termékenységi vizsgálat is elérhető.

Úgy érzem, hogy ebből az összehasonlításból mindenki le tudja vonni a maga következtetését azzal kapcsolatban, hogy megéri-e magánklinikát választani, avagy sem.

Pár szó az otthonszülésről.

szülőszoba kórház magánklinika otthonszülés szülés

  • otthonszüléshez nem kell sterizálni mindent, hisz azokkal a bacilusokkal már fel van vértezve az újszülött, amivel az anyukája nap, mint nap körül van véve. Jobbnak vélik az otthoni tiszta fürdőkádat, mint a kórházi, esetleg nem rendesen fertőtlenített, mások által is használt kádat.
  • az anyuka határozza meg, hogy hányan lehetnek jelen a szülésnél,
  • az összes szűrő-és laborvizsgálat megléte után dönti el a bába, hogy engedélyezi-e az otthonszülést vagy sem,
  • meghitt környezet, nincs frusztrált érzése a vajúdó kismamának amiatt, hogy közszemlére van téve a legintimebb élménye a világon,
  • kockázati faktor, természetesen magasabb, mintha baj esetén rögtön kórházi kezelésben részesülnének az érintettek, de valljuk be, hogy hemzseg a kórház is a gondatlanságból történt balesetektől, de legalább helyben van a segítség is,
  • 2011-től legális az otthonszülés,
  • bábának csak képzett szülésznő mehet, akinek folyamatosan továbbképzésen kell részt vennie ahhoz, hogy praxisát megtarthassa.

Summa summárum, van miből válogatni. Bízom benne, hogy segítségetekre volt ez a tárgyszerű összehasonlítás, amibe nem vittem bele se a saját véleményemet, se a tapasztalataimat, mert akkor máris nem opcionális alternatívákat mutattam volna be, hanem egy szubjektív, egyszeri tapasztalaton alapuló véleményt.

VISZONT(!) információ keresgélés közben leltem rá egy hivatásos bábával készült interjúra, ami az otthonszülés körülményeit foglalja össze annak minden jogi-és hivatalos hátterével együtt.

Ezen a linken tudjátok elérni:

https://www.penzcentrum.hu/karrier/otthonszules-mennyibe-kerul-mennyire-veszelyes.1035343.html

Kellemes további informálódást a témában és, ha bármiben a segítségetekre lehet a témát illetően, írjátok meg és utánajárok.

Tovább
0

Minden, ami anya

blogavatar

Minden, ami az anyasággal, gyerekneveléssel, szüléssel, terhesgondozással kapcsolatos. Minden, ami a megváltozott szerepeket érinti a családban a baba érkezésével. Minden, ami hozzásegít minket ahhoz, hogy egy értékes generációt adhassunk a társadalomnak. Neveljük fel együtt a jövő világmegváltó felnőtteit. :)