Minden, ami anya

Esti Gondolatok



Miről szól az este?
A családról.
A meghittségről.
Az otthonról.
Arról, hogy már minden halk, minden finom és minden puha.
Már nincsenek hangos szavak, se gondolatok.
Csak Ti vagytok.
Csak az összebújás, a dögönyözés a finom falatok.
Rengeteg érzelem, szeretet és közös élmény cserél gazdát ezekben az időszakokban. Talán ezek az órák a legértékesebbek és a legemlékezetesebbek. 
Kerestek egy közös tevékenységet, amit minden este, mint egy szeánszot végigzongoráztok. Onnan tudjátok, hogy jól sikerült az esti szeánsz, hogy még elalvás előtt is halljátok az este dallamát.

Azt gondolom, hogy az estét a legkönnyebb költői képekkel telis-tele aggatni, mert valahogy az a legvarázslatosabb része a napnak. Ez az az időszak, amikor anya és a gyermek elmesél minden élményt a hazaérkező apának. Amikor együtt elköltjük a vacsorát és együtt készülődünk a fürdőbe.
A kulcsszó az, hogy együtt csinál a család mindent. Az a pár óra a miénk

Még mindig emlékszem, mikor kiskoromban együtt néztük egy nagy adag sültkrumpli társaságában a Dallas-t. Emlékszem az ízekre, az illatokra, emlékszem arra, hogy mindig bebújtam apukám garázsába. És biztos vagyok benne, hogy Te, aki most ezt olvasod, szintén visszarepültél az időben és újraélted azokat az estéket, amikor a család egy volt. 

Add meg ezt az elményt a gyermekednek is. Add meg neki, hogy könnyű szívvel és vágyakozva tekintsen vissza azokra az estékre, amikor már mindenki pizsiben, egy pohár kakaóval a kezében hangolódott az alvásra.

Legyen ez a Ti randitok.

Tovább
0

Ott vagy...



Mi a legfontosabb amikor gyereked születik és kezdetét veszi az anyaságod?

Hogy ott legyél.

Mellette legyél.

Te legyél és ne a szüleid.

Hogy megadd az alaphangot, hogy tisztán tudjon énekelni.

Hogy sziklaszilárd alapot biztosíts ahhoz, hogy felépíthesse rá a saját várát.

Hogy úgy viselkedj, hogy büszke lehess rá.

Igen. A gyermekünk sok esetben a tükrünk. Egy olyan tükör, ami megmutatja a leginkább eltitkolni kívánt oldalunkat is. 

Folyamatosan utánoz, elles dolgokat és amilyen hamar csak lehet elkezdi próbálgatni a szárnyait.

És mi mit tehetünk ahelyett, hogy túlóvjuk, túlféltjük és ennek okán korrigáljuk minden lépését?
Azt tehetjük, hogy ott vagyunk. 
Hogy kitisztítjuk a sebét és puszikkal meggyógyítjuk a bibit. Hagyjuk tapasztalni és segítünk neki megérteni a miérteket.
Az a gyerek, akiknek folyton szajkózzák, hogy mit nem tehet, mert ez lesz meg az lesz, nem fogja érteni, mert ilyen jellegűt nem tapasztalt még soha, mivel anya túlféltette. Egy darabig engedelmeskedni fog, amig ki nem nyílik a csipája és elege nem lesz a parancsolgatásból, de azután dacból kétszer olyan rosszba rohan, mert nem tapasztalhatta meg a "kisrosszat".

Azt akarjuk, hogy önálló, magabiztos felnőtt legyen belőle, aki nyugodtan hagyatkozhat a saját ítélőképességére. De ha nem hagyjuk saját döntéseket hozni, ha nem hagyjuk rosszul dönteni vagy elszúrni valamit, akkor elvesszük annak a lehetőségét, hogy később elővehesse a tapasztalatait a zsebéből és felelős döntést tudjon hozni immáron egy komoly dologban.

Mit adhatunk még?

Keretet.
Egy -tól,-ig rendszert, amiben szabadon hozhatja meg a döntéseit és vállalhatja értük a felelősséget. Természetesen kognitív képességeinek megfelelően.
Példa: Kimegyünk a boltba. Ő nem gyalog kíván jönni, hanem biciklivel/rollerrel/görkorival. Rendben. A boltban természetesen kierőszakol valami édességet, amit hazafele elmajszol, így a rollerét/biciklijét nem tudja érdemben hajtani vagy nagyon balesetveszélyes módon, az meg nem járja, hogy a szatyrok mellett anya még a járgányt is felkapja. Szóval ki kell várnia amíg hazaérünk és legközelebb ennek fényében választhat járgányt, ami nem fog az édesség "adduramistendeazzonnali" elfogyasztásának rovására menni. Ő dönthet.

Tiltás helyett sokkal nagyobb eredménnyel járhatunk, ha alternatívákat és kompromisszumot ajánlunk fel a gyereknek. Az élet úgy is ezekből áll.
Ennél komplexebb előnnyel fel sem vértezhetjük a csemeténket, minthogy nagyon korán megtanulja az érdekeit képviselni. Tekinthetjuk ezt egyfajta játéknak is, ami fejleszti a gyerek éleslátását és furfangoságát. Egy játék, ami felkészít a felnőttkorra.

De ehhez mérhetetlen türelem, kitartás és nem kevés fifika kell.
Ha erre adjuk a fejünket, akkor életmódot választunk, ami mellett ki kell tartani a gyerek érdekében és a Szülő-Kártyát csak abban az esetben igyekezzük használni, amikor valami súlyos dologban egyértelműen a vesztébe rohan. 
Az egyenrangú féltként kezelt gyerek magabiztos és céltudatos.
Tudja, hogy a döntései és akarata eljuttathatja a kívánt célhoz.
Tudja, hogy a szülei az alkupartnerek, akikre mindig számíthat és megbízhat bennük. 
Csak akkor fog minden esetben hozzánk fordulni a gyerek, ha nem az elnyomóit (tinédzser túlzásként) látja a szüleiben, hanem a korrekt partnereit.
Ha a szülő nem ítélkezik és hegyibeszédet tart, ha már megvan a baj, hanem rögtön a megoldást keresi és ha minden rendeződött, leül vele és megbeszéli a történteket. 
Nem azt akarom sugallni, hogy nem kell a tekintély a gyereknek, amihez simulhat, hanem azt akarom éreztetni, hogy könnyebb olyan szülőket tisztelni és tekintélyként elismerni, akik rá is szolgálnak, nem csak visszaélnek a szülői mivoltukkal és ennek okán mindenben irányítani akarnak és semmibe veszik a gyerek meglátásait. 

Ahhoz, hogy ne csak formailag (azért, mert a szülei vagyunk) bízzon bennünk a gyerek, az kell, hogy a család bevonja a döntéshozatalokba ( ami őt is érinti például, hogy milyen színű terítőt vegyünk a konyhaasztalra).
Ha nincs kirekesztve és számít a véleménye, akkor eszébe sem jut nem a szüleihez fordulni minden esetben.

Legyünk ott.
Legyünk mellette.
Legyünk érte. 

Tovább
0

Minden, ami anya

blogavatar

Minden, ami az anyasággal, gyerekneveléssel, szüléssel, terhesgondozással kapcsolatos. Minden, ami a megváltozott szerepeket érinti a családban a baba érkezésével. Minden, ami hozzásegít minket ahhoz, hogy egy értékes generációt adhassunk a társadalomnak. Neveljük fel együtt a jövő világmegváltó felnőtteit. :)