Minden, ami anya

Hogy kommunikáljam gyermekem felé a gyászt?



Mit tegyünk, hogy ne lássa, ne érezze annyira?

Hogy kommunikáljuk neki érthetően a fájdalmunkat miközben épp mi is belehalunk a veszteségbe?

Mit ért meg belőle?

Mit ne tegyünk?

halál gyász gyászoló gyermek gyász és gyerek kommunikáció fájdalom segítség

Ezt a kérdéskört igyekeztem körüljárni és mondanom sem kell, hogy a könnyeimmel küszködtem mikor a témát érintő történeteket olvastam, hiszen én is átéltem minden egyes mozzanatát a mesélők fájdalmának.

A szakírások szolgáltak valamicske fájdalomcsillapítóként, de csak azért mert a tárgyilagosságba nem tudja beleélni magát annyira az ember.

Mit tegyünk, hogy ne lássa, ne érezze annyira?

Fájdalmat elrejteni nem lehet, főleg nem egy olyan személy elől, aki még nagyon érzékeny minden tekintetben. Érzi, hogy másképp vesszük a levegőt, látja, hogy elsősorban nem a büszkeségtől és az iránta érzett szeretettől csillog a szemünk. A komor hangulat és a fájdalom súlya rá is ugyanúgy rátelepszik, mint a felnőttekre, noha pont ezt szeretnénk elkerülni. De nem lehet.

Ő még csak belőlünk táplálkozik. A mi impulzusaink nyújtják számára az alapérzületet, amire épül a napja többi benyomása (bölcsi, ovi, suli, stb..)

Pontosan érzi azt, hogy valami nincs rendben és előbb-utóbb rá fog kérdezni valamilyen formában a maga módján. Vagy bölcsisek esetében előfordul, hogy tükröt mutat nekünk a gyermek és felveszi a mi érzületünket, hiszen mi vagyunk neki a minta és, ahogy eddig is, minket fog utánozni, mert azt hiszi, hogy ez a helyes. Sajnos vagy nem sajnos látens módon sok mindent elraktároz a gyermek abból, amit a szüleitől lát. Többek között innen fogja tudni, hogy hogy kell viselkednie gyász esetén és ezért nem mindegy, hogy hogy kommunikáljuk a gyerek felé azt, ami a családban történik.

Hogy kommunikáljuk neki érthetően a fájdalmunkat miközben épp mi is belehalunk a veszteségbe?

Fontos, hogy a gyermek aktuális világképébe illesszük bele a végességet, a halál jelenségét (ha mondhatom így). Kössük egy korábbi tapasztalatához, ahol már megérezte azt, hogy milyen elveszíteni valami olyat, ami kedves a számára. Természetesen TILOS elbagatellizálni a témát arra hivatkozva, hogy még kicsi. Az ő nyelvén magyarázzuk el neki, hogy mi történik éppen.

A vallásos nevelésben részesült gyermekek itt találkozhatnak az Isten ilyetén elrendelésével, mondván, hogy most Istennek kell segítenie az elhunyt családtagnak (például).

Akik nem szeretnénk belevonni a vallást, azoknak biztosítaniuk kell a gyermekük számára egy olyan világképet, amiben szerepel a halál és a veszteség.

Nagy előnyt jelent, ha a család leül a gyermek nélkül és megbeszélik, hogy milyen támpontokat adjanak ahhoz, hogy a gyermek el tudja képzelni, hogy mi történik. Nem árt, ha egy egységes alapokon nyugvó magyarázattal szolgálnak, mert, ha a nagybácsi így, a nagynéni meg úgy, a keresztszülő meg amúgy felel a gyermek kérdésére, az nagy galibát tud okozni a kis fejében.

Mit ért meg belőle?

Érettségtől függően szinte mindent.

Intuitívak, empatikusak és eszméletlen módon képesek JÓ következtetéseket levonni.

Akkor járunk a legjobban, ha meg tudjuk neki mutatni a mindennapi életben a "halált" kis dolgokkal kezdve (növények, bogarak, kisebb állatok…az élet körforgása) aztán jöhet az öregség, a természet rendje és a komolyabb megközelítések attól függően, hogy milyen érett a gyermek. Sok gyermek jobban el tudja képzelni a halált, ha a biológia aspektusából közelítjük meg neki.

Ők még hajlamosak beletörődni dolgokba, amiken nem tudnak változtatni, PLÁNE, hogy ez még a szülei (példaképei) erejét is meghaladó dolog.

Fontos, hogy mindig őszintén beszéljünk a gyermekkel az érzéseinkről.

Mit ne tegyünk?

A már említett elbagatellizálás nem szerencsés, mert akkor nem tudja összeegyeztetni a szülei fájdalmát azzal a "semmi baj nincs, kicsim"-el.

Nem ajánlatos visszafojtani az érzelmeinket, mert a gyermek úgyis átlát a szitán, mi meg közben felrobbanunk a feszítő fájdalomtól. Ebből azt is le tudja szűrni gyerek, hogy noha baj van, anyuékon még sem látszik, ergo nekem sem kell kifelé mutatnom semmit, mert ezt így kell csinálni.

Ne legyünk túl nyersek sem. Nekik még érési folyamatban van az agyuk és könnyebben megbirkóznak egy kedves, de fájdalmas köntösbe bújtatott történettel, mint egy durva "fogadd el, mert így van" mondattal.

Amennyiben úgy érzed, hogy a feladat meghaladja a képességeidet a történtek után, keress fel egy szakembert. Van TB-támogatott szakrendelés is neurológia/neurózis területén.

Köszönöm, hogy elolvastál.

Remélem, hogy sikerült támpontokat adnom a gyász gyermek felé történő kommunikációját illetően.

Tovább
0

Tabu TV



Persze csak a kicsiknek.

Valahogy megint előkerült vagy még mindig nem lohadt a szakemberek felhívása a lehetőleg TV-mentes gyerekkorra.

Tényleg ekkora a baj? TV-MENTES?! "Hát mi is a TV előtt nőttünk fel és semmi bajunk nem lett" - szokott jönni a válasz.

De. Lett baj.

Már nálunk 80's évek gyermekeinél megkezdődött a TV általi lustaság, noha negyed annyi mese állt rendelkezésre és annak még kevesebb százaléka volt alkalmas a korosztályuknak.

Már nem volt olyan gyakori, hogy a nyár derekán egy kora délutáni napon bekiabáltak az ablakon a pajtásaim, hogy "Gyere, menjünk bicajozni, mert a tegnapi eső miatt egy óóóceánnyi pocsolya van a Napló és a Vezér utca sarkán!"

Ahogy haladtunk előre az időben, jött a Cartoon Network, meg a Nickelodeon, amiket gyakran és szívesebben néztünk ahelyett, hogy kimentünk volna focizni a haverokkal.

Fele annyi szociális tapasztalatról maradtunk le, mint az elődeink.

És hogy mi van manapság?

Na vágjunk bele.

tv gyereknek tv babának mozgásszegény életmód gyerek tv-műsorok baba tv-műsorok káros televízió baba gyerek egészség életmód

Már kifejezetten csecsemőknek "for absolute beginners" ajánlják például a Duck TV-t, ahol nagy állatok/növények/dolgok mozognak lassan miközben énekelnek és noha olybá tűnhet, hogy ez tényleg a gyerekeknek van, ne dőljünk be.

Ez a szülőknek lett kitalálva, hogy kapjanak levegőt a gyerektől. Ami nem is lenne nagy probléma, ha már 3 évesnél idősebb a gyermek. Természetesen akkor sem egésznap és ne minden csatornát nézzen.

Szóval már csecsemő korban elkezdi beszippantani a TV a gyereket, ezzel folyamatos ingernek kitéve őket. Állandó vizuális és auditív befolyás mellett a kicsik idegrendszere annyira le tud terhelődni, hogy komoly viselkedésbeli zavarokat is okozhat.

Ezt komolyan kell venni.

A csecsemőknek első sorban nyugalomra és egyenletes fényelosztásra van szüksége ahhoz, hogy megbarátkozzanak a kintléttel. A sok villódzás és az állandó kommunikáció, ami a TV-ből ömlik hatalmas károkat tud okozni az agy kialakulásában. És ez nem csak az aktív TV-nézőre vonatkozik, hanem passzív befogadóként is idegrendszerkárosító hatása van. Többek között a TV lehet a felelős a pici nehéz elalvását illetően.

Gondoljunk bele, hogy nekik meg kell szokniuk a pocakon kívüli létet és ebből fakadóan szép fokozatosan kell felfedezniük a körülöttük lévő világot. A TV egy másik világba kalauzol minket és azt a világot ráér még megismerniük.

Bevallom a kislányomnak én is bekapcsoltam a TV-t és volt, hogy egésznap ment is, de egyrészt hamar megláttam az összefüggést a nehezen elalvása/pörgése és a TV-nézés között, másrészt hál' Istennek, őt nem érdekelte, nem kötötte le annyira, csak háttérzenének/zajnak ment. De az sem egészséges.

Amióta beleástam magam a témába és teszteltem saját magunkon a TV-nélküliség hatását egy hétig, aminek a férjem annyira nem örült - mert milyen alapon oszthatnék meg veletek olyan dolgot, amit nem éltem át vagy nem teszteltem a saját mindennapjainkon?! Hogy tudnék releváns szereplőként részt venni az internet világában, ha csak azt írom le, amit máshol olvasok?! -, de a következőket tapasztaltuk:

  • Hirtelen minden feladatunkra jutott idő,
  • Olyannyira, hogy még a restanciáinkat is pótolni tudtuk,
  • A gyerek (másfél éves) 2 TV mentes nap után már nem mutogatott a TV-re és nem hozta oda nekünk a távirányítót, hogy kapcsoljunk neki mesét,
  • Már az első TV mentes nap után könnyebben aludt el a gyerek és ez csak még könnyebbé vált napok múlásával,
  • Nem húztuk fel magunkat az idióta reklámok miatt,
  • Nem a TV-műsorhoz igazítottuk a délutáni sétánkat,
  • Nem kellett hallanom minden egyes nap azt, hogy kit öltek meg, kinek a macskáját darabolták fel, melyik párt mennyit lopott, stb…
  • Meghallottam a saját gondolataimat, hogy mosogatás közben nem ment a TV
  • És a legfontosabb, hogy minőségi időt tudunk eltölteni a gyerekkel

Nem azt mondom, hogy nem kell a TV, mert annak is lehet összekovácsoló jellege, ha együtt nézi a család a kedvenc sorozatát, de ne egésznap, állandó jelleggel ömöljön ki belőle a "trágya".

Szakemberek szerint:

  • 1 éves kor alatt egyáltalán ne nézzen TV-t a gyerek,
  • 1éves kor felett is max. 5-10 percet,
  • Ahogy idősödik úgy nőhet ez az időintervallum, amit TV-re szánhat a gyerek, de egy óránál akkor sem javasolnak többet egy nap.
  • Ha már nézi a gyerek érdemesebb tematikusan néznie TV-t.
    Tehát: egy adott mese egy alkalomra. Anya-Apa mellette és kérdés esetén rögtön reflektálni tudnak arra, amit nem ért a gyerek.

Azt is érdemes felrónunk a TV-szegény életmódnak, hogy valószínűleg több sebet és karcolást fog szerezni a csemeténk, de mellette élményeket kap és cukorbetegség-mentes életet alapozunk meg neki. (az öröklött cukorbetegséget nem előzi meg a TV-mentesség)

Ugyanis már több ország még több kutatása mutatott rá a mozgásszegény életmód (TV előtt tespedés) és a későbbi cukorbetegség kialakulási kockázatának összefüggésére.

Persze nem effektíve a TV okoz cukorbetegséget, az csak egy eszköz a nem-mozgás mellett.

Várom a véleményeteket és a reakciókat a témával kapcsolatban, hogy még több tapasztalatot tudjunk megosztani egymással. :)

Tovább
0

Szívás a szoptatás?!



Valójában, igen.

A baba szívással jut a táplálékához, anyának meg azért, mert rengeteg rossz beidegződés és tömérdek társadalmi elvárás mellett kell megélnie az anyaságot. Az amúgy is új helyzet elé állított kismamáknak, akik most kezdik el életük első anyaság-projektjét, azoknak bizonytalanság bizonytalanság hátán, plusz még a család és a rokonok okoskodása és a társadalmi és kulturális elvárásokról nem is beszélve…bizony szívás.

Kevesen látják át a szoptatás, mint az anyától való elszakadás utolsó lépcsőfokának igenis FONTOS szerepét. Az eleddig a pocakban és összkomfortban tengetett 9 hónap után bizony nagy váltás a kinti szoba-fürdőszoba-jobb esetben all-in-clusive ellátás.

A szoptatás csodája, hogy azt a valamit, aminek életet adtál, bizony életben is tudod tartani azzal, hogy bio-szívószálon keresztül eteted. Így kapja meg tőled a maximumot.

  • Kap tápanyagot, hogy a teste fejlődhessen
  • Kap az immunrendszere egy életre szóló védelmet az anyatej által
  • Kap szeretetet, figyelmet és anya bőrét érezheti, ami segít a biztonságérzetének fenntartásához

Szóval, mindenkit biztatok arra, hogy szoptassa kisbabáját és ha tanácsra lenne szükségetek, akkor a következő oldalak lehetnek majd a segítségetekre:

Viszont a szoptatás témakörén belül a nyilvános szoptatás az, amiről a mostani poszt szólni fog.

Indítottam a Facebook közösségi portálon egy szavazást azzal kapcsolatban, hogy bevállalnák-e a nyilvános helyen történő szoptatást.
Túlnyomó többségben voltak azok, akik szerint teljesen elfogadott és támogatni való dolog bárhol és bármikor megetetni a gyermekünket és csak kevesen vélték úgy, hogy ez kizárólag a babára és az anyára tartozik a négy fal között.

Az utóbbi lelki háttere talán abban a fokozott intimitásban keresendő, amely a szoptatás során az anya és gyermeke között szinte izzik.
Nagyon kevesen tudnak akár a saját családjuk előtt is annyira megnyílni, hogy bepillantást engedjenek ebbe a szent szeánszba. Nehezükre esik megmutatni azt a bensőséges kapcsolatot, ami szerintük senki másra nem tartozik. És jól is van ez így, csak tovább tart a háziőrizet, viszont semmiképp nem gondolom, hogy erőltetni kell egy újszülöttel a mászkálást és az ügyintézést, kitéve a gyerek még nem sziklaszilárd immunrendszerét a rá leselkedő baciknak és a sok fénynek, hangnak és hatásnak, amik túlterhelhetik a gyerek idegrendszerét.
Azokkal teljesen más a helyzet, akiknek nincs más választásuk, mint elmenni és magukkal vinni a babát is. A muszáj, az nagy úr és akkor lép életbe, a "Mikor, hol és hogyan intézzem a szoptatást?" kérdésköre. 

Saját vélemény és tapasztalat, hogy nem tudja az ember mindenhol ugyanazt a nyugodt és megszokott környezetet biztosítani a csecsemőjének, mintha otthon szoptatna, ezáltal egyáltalában nem biztos, hogy a kicsi kapható valamelyik pláza közepén az oltári zsivajban az etetésre. Az én módszerem ebben az esetben az volt, hogy indulást megelőzően fejtem le tejet és ha megéhezett a kislányom, akkor a babakocsija óvó közegében elfogyaszthatta azt.
És most jön a DE:

  • Egyáltalán nem volt sem bensőséges, se megnyugtató, hogy nem a megszokott rutin szerint zajlik az etetés
  • Többszöri cumisüveg használattól felléphet az a bizonyos cumizavar
  • A lefejt tejnek már nincs meg az a minősége a tárolás miatt, mintha ciciből inná a pici
  • Ha nem sikerül egy étkezéssel kihúzni a kint létet, akkor csak elő kell venni azt a cicit
  • Ha kimarad egy fejés/szoptatás anyának, akkor a mellek felrobbanni készülnek és ömlik belőlük a tej.
  • Többszöri elmaradt fejés/szoptatás növeli a tej elapadásának felgyorsulását, mivel azt az üzenetet küldi a bent maradt tej miatt pórul járt cici az agynak, hogy nincs már szükség annyi tejre
  • Sokkalta körülményesebb lefejni -> fagyasztani -> kiolvasztani -> magunkkal cipelni, mint csak előkapni a melltartóból a svédasztalt a gyereknek

Szóval, így még mindig nem kerek a történet, mert szót kell adnunk annak a tábornak is, akik nem csinálnak ügyet abból, ha nyílt terepen kell megszoptatni a gyermeküket. Nagyon természetes és az anyai ösztön által minden egyéb más szempontot felülíró cselekedet, hisz semmi más nem érdekli az anyukát csak az, hogy a legjobbat adhassa a gyermekének akkor és úgy, ahogy azt ő igényli. Ezért felvértezik magukat egy kendővel vagy takaróval és amennyire lehet, igyekeznek egy csöndesebb helyre vonulni.


Hál' Istennek már akad egy-néhány olyan bolt vagy étterem, ahol teret biztosítanak az anyukáknak, ha megéhezett a gyermekük.
De ennek ellenére a társadalmunk még mindig nem elég felkészült erre a baba-mama aktusra.

Sajnos eljutottunk oda, hogy abszolút kikopott a köztudatból a mell, mint funkcionális eszköz hétköznapi használata, ma már csak dekorációként illik kirakni.

A minap azon gondolkodtam, hogy mennyire kettősmércével van mérve az intimitás.
Sokkal polgárpukkasztóbb egy az anya mellén fekvő csecsemő látványa (túl sok mindent nem láttatva), mint egy aktust imitáló plakát vagy meztelen modell, akinek ugyanúgy a bimbója el van takarva, mint a szoptatás során az anyukának.

Azt sikerült levonnom a fentiekből, hogy szoptatáshoz való hozzáállás terén prűdek vagyunk és képmutatóak. Ítélkezünk megállás nélkül, mert "mi tudjuk, hogy mit meg hogy kéne csinálnia az illetőnek", noha sok esetben még gyerek sem volt a közelünkben.
Borzasztó önbizalomromboló tud lenni egy amúgyis sok kétellyel küzdő édesanyának, akinek muszáj megszoptatnia a csecsemőjét, ha ítélkező tekintetek hada ostromolja. A megjegyzésekről meg ne is beszéljünk.

Arra biztatok minden édesanyát, hogy ne hagyja, hogy rosszérzés fogja el azzal kapcsolatban, amit a csecsemőjéért tesz éppen. Hallgasson az anyai ösztöneire és felejtse el az összes rosszallást, amit kap(hat).

Szeretném felhívni a figyelmet az empátia és tolerancia gyakorlására, aminek társadalmunk jócskán híján van és nem csak ezen a területen.

Nem tudom, hogy hol keresendő a hiba, ami miatt egyáltalán megvitatni való kérdéssé lett az, hogy merjen-e valaki nyilvánosan szoptatni.

Nevelés?

Oktatás?

Hagyomány/szokás?

Társadalmi beidegződés?

Honnan eredeztethető ennek a természetes és csodálatos dolognak a problémája?

Szeretném, ha megírnátok a véleményeteket, hogy mi lehet a probláma forrása vagy hogy miben látnátok a nézeteltérés feloldását.
Érdekelne még továbbá, hogy kit milyen atrocitás ért amiatt, mert nyílvánosan etette gyermekét vagy épp milyen pozitívan kellett csalódnia ebben a szituációban.

Köszönöm, hogy elolvastál.

 

Tovább
0

Szülőszoba-túra round2



Kedves Olvasó,

Újra a szülőszobáról jelentkezem, mint ahogy azt a korábbiakban megígértem.
A jelen bejegyzés az alternatív-és a gyógyszeres fájdalomcsillapítók listáját, valamint azok pro-kontra bemutatását tartalmazza.

A gyógyszeres fájdalomcsillapítókkal kezdek, mert 1.: a legtöbbünket a leghatékonyabb, legegyszerűbb és a legkönnyebben kivitelezhető érdekel, így van ez általában az élet minden területén.
2.: megkímélem a görgetéstől azokat, akik egyáltalán nem hisznek az alternatív és természetes megoldásokban.

szülés fájdalomcsillapítás epidurálás alternatív fájdalomcsillapítás vajúdás vajúdási technikák pozitív szülésélmény

Szóval, mit is tud reprezentálni a számunkra a mai, modern orvostudomány?

  • Kábító fájdalomcsillapító (pl.:Pethidin) - izomba vagy intravénásan a szervezetbe juttatva enyhíti a fájdalmat, hozzásegít a gyorsabb méhszájtáguláshoz (tehát lerövidíti a vajúdás időintervallumát), DE(!) átjut a méhlepényen is, szóval hozzásegíthetjük gyermekünket az első drogos élményéhez.
  • Gázkeverék/kéjgáz (nitrogén-oxidul) - nem eredményez teljes fájdalommentességet és sajnos ez is átjut a méhlepényen keresztül a babához. Pozitívum viszont, hogy nem halmozódik fel az anya szervezetében, mivel kiürül a légutakon.
  • Epidurális érzéstelenítés/EDA - szinte teljes fájdalommentességet biztosít és minimális kockázatot jelent a babára is meg az anyára is. Maga az eljárás nem túl kellemes, mivel egy tűt szúrnak be két csigolya közé, a tűn felvezetnek egy puha, finom csövet és azon keresztül történik a fájdalom csillapítása.
    Hátrányai: legtöbbször emiatt ágyhoz kötött lesz az anyuka, a kitolási szakasz jelentősen megnyúlhat, mivel csökken a nyomási reflex a szülőcsatornában az érzéstelenítés következtében.

Nagyjából ezekkel ki is fújt a gyógyszeres fájdalomcsillapítás eszköztára. Nyilván a fájdalomcsillapítók töredéke jöhet szóba ebben az esetben, mivel a méhlepénybe szinte minden átjut, amit a kismama eszik/iszik/belélegez.

Lássuk az alternatív-és természetes fájdalomcsillapítókat.

szülés fájdalomcsillapítás epidurálás alternatív fájdalomcsillapítás vajúdás vajúdási technikák pozitív szülésélmény

  • Gáttájéki masszázs és Kegel-torna - mind a kettő azokra az izmokra hat, melyek a szülés során kiemelt szerephez jutnak. Ezek segítségével felkészíthetőek az érintett izmok a vajúdásra és a szülésre.
  • Légzés - nagy szerepet kap a szülésnél, hisz a légzés szabályozásával elkerülhető az ájulás, a hányás és a magzat oxigénhiányos állapota. Kis dolognak tűnik, de az egyik legnagyobb szerepet játsza a vajúdás során.
  • Lelki felkészülés - fontos, hogy a terhesség során, folyamatosan készüljünk lélekben az előttünk álló megmérettetésre, ahol a fődíj egy egészséges baba és egy egészséges anya megszületése, hisz anyának is meg kell születni és a legjobb, ha mindezt pozitív szülésélménnyel alapozzuk meg. Sajnos nem csak kívülről juttathatunk negatív dolgokat a babához, hanem belülről is. A stresszhormonok is átjutnak a méhlepényen, úgyhogy relaxációs-és vizualizációs technikákat sajátíthatunk el a várakozás hónapjaiban a youtube-on található videók segítségével, hogy a baba se stresszesen szülessen meg. Itt egy kis ízelítő: https://www.youtube.com/watch?v=HwF-mXw9ykU
  • Zenehallgatás is segíthet az ellazulásban, SŐT az éneklés is.
  • Masszázsolaj alkalmazása a gát környékén.
  • A víz közegére is esküsznek nagyon sokan, hisz hűsítő érzéssel vonja be a lüktető pocakot.
  • A sok folyadékot is a fájdalomcsillapítás oltárán lehet üdvözíteni, mert a hidratált izmok könnyebben reagálnak a megváltozott körülményekre.
  • A gravitáció ereje is a mi oldalunkon áll. A baba lefelé ható súlya miatt könnyebben haladhatunk a tolófájások felé.
  • TENS-gép - elektromos impulzusokat küld az agyba, megváltoztatva a fájdalomérzetet.
  • Akupunktúra - az ősi kínai gyógymód mindig elő-előkerül, de nem szerepel kifejezetten a fájdalomcsillapításra alkalmas módszerek között. Ettől függetlenül úgyanúgy igényelhető, mint bármelyik másik szülést segítő módozat.
  • Több helyen olvastam az úgynevezett "aktív" szülésről, ami az ősi ösztönök diktálta pozitúra  felvételét használja, mint fájdalomcsökkentés. Nem találtam kifejezetten hátrányokat ezzel a szülésitechnikával kapcsolatban, hacsak nem az nevezhető meg nehezítő körülménynek, hogy egy tetszőleges szülési pózban nehezebben férhet oda a szülészorvos.
  • Hipnózis is a palettán van, de több fórumon is azt hámoztam ki ezzel a módszerrel kapcsolatban, hogy nehéz jó terapeutát találni és még nehezebb a szülés végéig alkalmazni ezt az alternatívát a páciensen.

Ajánlani tudom: A terhesség és szülés című könyvet Tina Otte tollából. Nála olvastam többet is a fent felsorolt technikák közül.

Sokkal több lehetőséget biztosít a saját testünk a szülés pozitív megéléséhez, mint azt egyébként gondolnánk. 
Saját vélemény: hangolódjunk rá a testünkre, aknázzuk ki az általa nyújtotta lehetőségeket és térképezzük fel a fejünkben az érintett pontotkat. Ha ez végképp nem megy, még mindig ott van biztonságihálónak a gyógyszeres fájdalomcsillapítás.

Ha találtatok még egyéb fájdalomcsillapító technikát, akkor szívesen várom a kommentekben. Nekem ennyit sikerült összegyűjtenem, de mindenképp várom a kérdéseket, kéréseket azzal kapcsolatban, hogy még minek lenne érdemes utánanéznem ebben a témában.

Kellemes szülésre felkészülést kívánok.

Tovább
0

Szülőszoba-túra



Kedves Olvasó,

az előző alkalommal ígértem, hogy összeszedek minden hasznos információt, ami segíthet megválasztani a szülés körülményeit. A témát ketté bontva, a jelenlegi poszt egy szülőszoba-túra lesz, ahol bemutatásra kerülnek az állami kórházak által nyújtotta lehetőségek és a magán kórházak kínálatai valamint az otthon szülés előnyei és hátrányai.

Az állami szférába tartozó szülészeteket általában sok kritika és előítélet éri, hol jogosan, hol kevésbé jogosan, de egyben biztosak lehetünk, mégpedig abban, hogy igyekeznek felzárkózni a megnövekedett igényekhez.
Bár még nem tartunk olyan tempóban a nyugati kórházak színvonala felé, ahogy arra szükség lenne, de a különbözetet igyekeznek a magán kórházak által nyújtotta lehetőségek lefedni, azonban az csak egy bizonyos réteg engedheti meg magának.


Mit tud egy állami kórház szülészete nyújtani?
Összegyűjtöttem a budapesti kórházak által felkínált lehetőségeket, amelyeket a kismamának tudnak biztosítani. Vannak olyan szolgáltatások, melyek nem TB alapon működnek, azokat külön jelzem.

szülőszoba kórház magánklinika otthonszülés szülés

  • szülésfelkészítő tanfolyamok, melyeket mindenkinek csak ajánlani tudok.
    Évente általában 2-szer tartanak a kórházak egy több előadásból álló előadássorozatot, melyek ingyenesek és előjegyeztetni sem kell magatokat rá. De vannak olyan kórházak, akik nem bontják ennyire elemeire a felkészítést.
    Mindenféleképpen szükséges az adott intézmény honlapján vagy akár telefonon is érdeklődni az előadásokról, mert alaposan felkészítik az anyukákat nem csak a szülés körüli történésekre, hanem arra is, hogy hogy éljék meg az előttük álló 9 hónapot, hogyan étkezzenek, mit érdemes viselniük, mennyit pihenjenek, mit tegyenek rosszullétek esetén, stb.
  • segédeszközöket biztosítanak: szülőszék, kád, labda, bordásfal, kötél, matrac, franciágy. Ezen eszközök mindegyike alapfelszerelésnek számít az állami intézményekben.
  • epidurális érzéstelenítés
  • Lehetőséget biztosítanak 1 ágyas szobák igénybevételére, VISZONT ezért már fizetni kell, sőt több kórházban a 2 ágyas szoba is privátnak számít, de természetesen más árkategóriába esik, mint az 1 ágyas.
  • általában minden állami intézményben 1 fő támogató lehet jelen a szülés alatt. 1-2 kórháznál nem olvastam efféle kikötésről.
  • amennyiben nem altatásban történt a szülés, lehetőséget biztosítanak az aranyórára/félórára, mely alatt az újszülött az anyja mellkasán hangolódhat rá a kinti létre.
  • a gyermekágyas osztályok túlnyomórészt rooming-in rendszerűek, vagyis az anya a gyermekével együtt töltheti a lábadozás 3-4 napját.
  • szoptatási és csecsemő ellátási tanácsokkal vérteznek fel mindenkit az osztályon lévő csecsemőgondozók.
  • amennyiben az anyukának abban a 4 napban nem indul meg a tejelválasztása, biztosítanak tápszeres ellátást a kicsinek.
  • már a kórházban megkezdődnek az újszülött adó-és TB-papírjainak igénylésével kapcsolatos adminisztratív ügyintézések.
  • lehetőség nyílik újszülött fotózásra, amit nem a kórház biztosít és nem is ingyenes.
  • intézménye válogatja, hogy lehet-e szabadon orvost választania a kismamának vagy kötelezően csak a választott intézmény orvosai lehetnek alternatívák.

A magánkórházak csillagászati árfekvésben kínálják 95%-ban ugyanazt, amik az állami kórházakban is elérhetőek. 5 budapesti magánkórház ajánlatait mutatom be, az árak 200 000 Forinttól milliós nagyságrendig terjednek. Valahol szülési “csomagokat” lehet vásárolni, máshol van egy egységes árfekvés, amihez szabadon választhatóak különböző térítéses szolgáltatások.

szülőszoba kórház magánklinika otthonszülés szülés

A főbb különbségek:

  • exklúzív környezetet biztosítanak, a családias légkör mellé,
  • választhat magánorvost az anyuka a szülés levezetéséhez,
  • a terhesgondozásban nincs OEP finanszírozás,
  • ott aludhat anyukával és az újszülöttel egy családtag,
  • étkezés ( a’la carte menü, 3 vagy 5 étkezés),
  • a szobához tartozik egy felszerelt konyha a gyermekágyi osztályon,
  • az egyik magánklinikán azt a kikötést olvastam, hogy csak abban az esetben szülhet az édesanya náluk, ha a betöltött 37. héten az általuk elvégzett vizsgálat során nem találnak semmi rendellenességet, ami veszélyeztetné a babát vagy az anyukát a szülés során,
  • több helyen is észrevettem, hogy nem csak szülészet, hanem van “családtervező” programjuk is, mely során rizikófaktor felmérés, kockázatelemzés és termékenységi vizsgálat is elérhető.

Úgy érzem, hogy ebből az összehasonlításból mindenki le tudja vonni a maga következtetését azzal kapcsolatban, hogy megéri-e magánklinikát választani, avagy sem.

Pár szó az otthonszülésről.

szülőszoba kórház magánklinika otthonszülés szülés

  • otthonszüléshez nem kell sterizálni mindent, hisz azokkal a bacilusokkal már fel van vértezve az újszülött, amivel az anyukája nap, mint nap körül van véve. Jobbnak vélik az otthoni tiszta fürdőkádat, mint a kórházi, esetleg nem rendesen fertőtlenített, mások által is használt kádat.
  • az anyuka határozza meg, hogy hányan lehetnek jelen a szülésnél,
  • az összes szűrő-és laborvizsgálat megléte után dönti el a bába, hogy engedélyezi-e az otthonszülést vagy sem,
  • meghitt környezet, nincs frusztrált érzése a vajúdó kismamának amiatt, hogy közszemlére van téve a legintimebb élménye a világon,
  • kockázati faktor, természetesen magasabb, mintha baj esetén rögtön kórházi kezelésben részesülnének az érintettek, de valljuk be, hogy hemzseg a kórház is a gondatlanságból történt balesetektől, de legalább helyben van a segítség is,
  • 2011-től legális az otthonszülés,
  • bábának csak képzett szülésznő mehet, akinek folyamatosan továbbképzésen kell részt vennie ahhoz, hogy praxisát megtarthassa.

Summa summárum, van miből válogatni. Bízom benne, hogy segítségetekre volt ez a tárgyszerű összehasonlítás, amibe nem vittem bele se a saját véleményemet, se a tapasztalataimat, mert akkor máris nem opcionális alternatívákat mutattam volna be, hanem egy szubjektív, egyszeri tapasztalaton alapuló véleményt.

VISZONT(!) információ keresgélés közben leltem rá egy hivatásos bábával készült interjúra, ami az otthonszülés körülményeit foglalja össze annak minden jogi-és hivatalos hátterével együtt.

Ezen a linken tudjátok elérni:

https://www.penzcentrum.hu/karrier/otthonszules-mennyibe-kerul-mennyire-veszelyes.1035343.html

Kellemes további informálódást a témában és, ha bármiben a segítségetekre lehet a témát illetően, írjátok meg és utánajárok.

Tovább
0

Minden, ami anya

blogavatar

Minden, ami az anyasággal, gyerekneveléssel, szüléssel, terhesgondozással kapcsolatos. Minden, ami a megváltozott szerepeket érinti a családban a baba érkezésével. Minden, ami hozzásegít minket ahhoz, hogy egy értékes generációt adhassunk a társadalomnak. Neveljük fel együtt a jövő világmegváltó felnőtteit. :)